Interzóna

Erik ?Vilks világa néhány kataklizmával a miénk után létezik, valahol a jöv?ben. Ebben a világban már cseppet sem fontosak az országhatárok, a nemzeti hovatartozás, de még csak különösebb célja sincs az emberi életnek, hacsak nem ez az egy. Élni. Túlélni. Az omladozó környezetb?l az egyedüli menekülést a Dorma virtuális világa jelenti, amelyben mindenki megtapasztalhatja, milyen volt a Föld a pusztulás el?tt. A jöv? lakói ennek a virtuális valóságnak legtöbb részletét nem is értik, mégis kétségbeesetten kapaszkodnak belé. Mint Erik Vilks abba, hogy – talán egyedüliként – tudja, mi a zongora. S?t, kicsit még játszani is tud rajta. Csakhogy a virtualitás ment?kötele könnyen fojtóhurkot vethet az emberiség maradékának nyaka köré. Štindl regényének világa fájdalmasan szikár, és annyira igényli az emberi érintést, mint amennyire motívumrendszere az újraolvasást. Világégés, járványok, minden oldalról leselked? veszély, egy omladozó város romjai között él? utolsó, elfáradt emberroncsok, orwelli áthallások, és mindennek a kell?s közepén egy ember útja a saját eredete felé.