Magyar gulág

A szegedi újságíró a rendszerváltozás el?tt számos szociográfiai érték? riportkönyvet, regényt írt. Már akkor Tábor a pusztán (1985) cím? könyvében megörökítette az ötvenes évek internálótáboraiban szenved?k sorsát. Ezt most alaposan kib?vítve, további sorsdrámákkal kiegészítve tárja az olvasó elé, hiteles tudósítását a kitelepítettekr?l, a táborévekr?l. Könyve fontos tanúbizonyság a felejtés ellen. Részlet: A kocsik a kockaköves országútra gördültek, felzúgtak a motorok, s az éjszakai csendet megtörte a lázas buzgalom. A kutyák vadul felugattak. A kövesúton trappolni kezdtek a lovak, s a patkócsattogások, a szekérzörgések és a feltúrázó, köhög? motorok szétrázták az éjszaka idilljét. Az államvédelmisek és a rend?rök körbefogták a falut, megszállták a kijelölt utcákat, zörgették a rolettákat, ablakokat, feszítették az ajtókat, a kapukat. Az öreg gyógyszerész, Józsa Bálint kapuján is irtón dörömböltek. Álmosan kapta magára köntösét, felgyújtotta a villanyt, az udvarit is, s érthetetlen dünnyögéssel nyitogatta az ajtókat, az utcai kapuhoz ballagott, ahonnan hangokat hallott. Már megint sürg?s eset, csak nem a végét járja valaki? – gondolta ásítás közben. – El se szenderedtem, máris ugranom kell, de minek ekkora felhajtás, hogy megsüketülni? A kémlel?nyíláson motozott, majd félig kábán az álmosságtól megszólalt. – Mit akarnak? – Maga Józsa Bálint? – Igen, kérem, de ez nem indok arra, hogy az éjszaka kell?s közepén kizörgessenek az ágyból. Megtudhatnám végre, minek zavarnak? – Kaput kinyitni, vagy betörjük! Az öreg rosszat sejtve eltolva a reteszt, nem mert ellenkezni a szigorú, parancsoló hanggal. Egy fekete kép? ?rmester lépett hozzá, d?lt bel?le a pálinkaszag és az arcába ordította: – Vegye tudomásul, hogy ki van telepítve! Ezt írja alá!...